A vasárnapi templomi gyűjtéshez kapcsolódik a Jan Sobilo, zaporizsjai
püspökkel készült interjú.

Valamikor a 90-es évek végén jött
Lengyelorszgból Ukrajnába egy szál táskával a kezében. Egy lengyel katolikus idős asszonynál szállt meg, aki megkérdezte tőle, miért jött Zaporizsjába. Templomot építeni. Mennyi dollárt hozott magával? Semennyit! Akkor mielőbb csomagoljon, és induljon haza.   10 év múlva már állt a csodálatos székesegyház, a hagyományos és a modern stílus szerencsés ötvözeteként. Aztán püspök lett belőle, és az egyik legérdekesebb ukrajnai püspöki egyéniség. Néhány nagyon szép gondolata van. A szerintem legszebbet itt  olvashatjátok fr.Hidász Ferenc OFM fordításában.

SEGÍTSÉGET NYÚJTANI MINDAZOKNAK, AKIKET SZENVEDÉS SÚJTOTT

Ezen a vasárnapon Ferenc pápa felhívására a katolikus templomokban pénzadományokat gyűjtenek Ukrajna megsegítésére. Erről az akcióról és az ukránok reményeiről beszélgettünk Jan Sobilo, zaporizsjai püspökkel.

 Hogyan fogadták Ukrajnában a pápa felhívását, mely adományok gyűjtésére szólított fel az Ön országa megsegítésére?

 Pozitíve. Most nagyon sok nélkülöző ember van mind a harci cselekmények színhelyén (Donyeck, Luganszk), mind azon a területen, ahol én magam is élek (Zaporizsja, Dnyepropetrovszk, Harkov). Egyébként ez a helyzet egész Ukrajnában, mert nagyon sok a menekült. Ez a segítség reményt nyújt a nagyon nehéz sorban élőknek.

Tudomásom szerint a segítség elsősorban a gyerekek, idősek és betegek számára szánt segély, azoknak, akiknek a tűzharcok során szenvedésben volt részük. Ferenc pápa azt szeretné, hogy a segélyekben azok részesüljenek, akik Ukrajna területén, illetve az Ukrajna által nem ellenőrzött régióban, vagyis Donyeckben, Lugánszkban és a velük határos járásokban élnek.

Felekezettől függetlenül szeretnénk szétosztani a humanitárius segélyeket. Ez esetben semmi jelentősége sincs annak, hogy ki milyen nézeteket vall, ki melyik oldalon áll. Fontos, hogy minden rászoruló részesüljön segítségben!

A pápa elképzelése az, hogy minden nehéz helyzetben lévővel szolidárisak legyünk. Bízunk abban, hogy ez a segítség jelentős mértékben hozzájárul a megbékélés és a kölcsönös megbocsátás folyamatához. Számunkra ez fontos.

Nemrégiben Claudio Gugerotti apostoli nunciussal együtt felkereste az Ukrajna által nem ellenőrzött területeket. Miből élnek most az ottani katolikusok?

 Nagypénteken értünk oda, és ott töltöttük a szombatot és a vasárnapot is. Együtt végeztük a húsvét éjszakai szertartásokat. Több mint száz katolikus vett részt rajta. Nagyon hálásak voltak a pápa nevében mondott köszöntő szavakért. Sokan sírtak. Az emberek azt várják, hogy a pápa ebben a nehéz időszakban reményt nyújtson. Abban bíznak, hogy az Egyház segít leküzdeni ezt a mély politikai válságot, és támogatásával rátalálnak a megbékélés útjára, amely egy új korszak kezdetét jelenti.

A nuncius félelmet nem ismerve ment Donyeckbe, mintha édes testvéreihez és nővéreihez menne látogatóba. Mély vágy és szeretet mozgatta. Azt hiszem, hogy a pápa meg van elégedve vele.

 Püspök Úr, az anyagi segítségen kívül mit vár Ukrajna ettől az akciótól?

 A közeledés létrejöttét. Ugyanezt a projektet valósítjuk meg Donyeckben, és az Ukrajna által ellenőrzött területeken is.

Szeretnénk megmutatni, hogy az Egyház a szembenálló felek mindegyikéről gondoskodik. Mindenki előtt kitárja kapuit. Azt gondolom, hogy ennek a projektnek nagy jelentősége lesz az ökumenikus kapcsolatokban; folytatódik az, ami Havannában elkezdődött. A pápai segítség minden hívőnek szól, és illeszkedik az összefogás és a megbocsátás, s egyszersmind a jubileumi esztendő programjához. Bízom abban, hogy győzni fog az Isteni Irgalmasság, amely egyedüli remény, egyedüli megoldás ebben a zűrzavaros helyzetben.

 Mit üzen az oroszországi katolikusoknak, akik szintén részt vesznek az Ukrajnának szánt adománygyűjtésben.

 Imádságot kérünk, hogy ez az akció áldott gyümölcsöket teremjen. Amikor pénzről van szó, a gonosz lélek nem alszik. S bárhogy is osztod a segélyt, mindig akad elégedetlenkedő. Azért kell imádkozni, hogy ez az akció a leginkább rászorulóknak nyújtson valós segítséget. Hogy minden hívőben reményt ébresszen; megmutassa, hogy az Egyház együtt érez velük. Ma Ukrajnán segítünk, s talán holnap az ukrajnai katolikusok lesznek készek arra, hogy másokon segítsenek.

Az imádságban megnyilvánuló szolidaritás szelleme átváltozik az anyagi segítségben megmutatkozó szolidaritás szellemévé.

Arra szeretném kérni az Oroszországban élő katolikus testvéreinket, hogy imádságaikban emlékezzenek meg rólunk, ukrajnai katolikusokról. Mi is megemlékezünk az Oroszországban élő valamennyi katolikusról, pravoszlávról, protestánsról, minden jóakaratú emberről. Mert Isten minden ember Atyja. Fontos, hogy ilyen bonyolult időszakban, amelyet most Ukrajna átél, felismerjük: édestestvérek vagyunk, egy Atya gyermekei. Itt a földön csak rövid ideig élünk, de igazi hazánk a mennyben van, és majd egykoron ott egymásra találunk. Fontos, hogy már itt a földön ne feledkezzünk meg erről.

Az interjút Mihail Fatyejev készítette